Házibuli
A 80-as évek egyik legnagyobb slágerfilmjében a 13 éves Vic élete első házibulijába készül, ahol nemcsak a zene és a tánc, hanem az első szerelem is várja. A kérdés az: vajon egy tinédzser a szerelemben meddig mehet el, hol érnek véget a szülők által felálított korlátok, és a saját félelmek az ismeretlentől. Vic titkaival életvidám, modern hárfaművész dédnagymamájához fordul, mivel szül ei tizenöt év házasság után krízishelyzetbe kerülnek. Fogorvos papája és rajzfilmrajzoló mamája ugyanis épp hasonlóan váratlan és mulattató kalandokat és bonyodalmakat élnek át, mint a kamasz Vic.
A 15 éves Vic már igazi nagylánnyá cseperedett, és már egy éve, hogy nem "fut" senkivel, mikor Németországból hazaérkezvén megismerkedik Philippe-pel.
De házibuli házibulit követ, és hamarosan feltűnik Mathieu is, valamint a huszas éveiben járó Félix, Vic pedig nehéz választásra kényszerül...
Ritka, hogy egy nagysikerű film második része az elsőhöz mérhető népszerűségre tesz szert. De a generáció, mely szívébe zárta a Házibulit a folytatásban sem csalódott.
A film Francoise története, aki nem tudja, hogyan döntsön, a férjét válassza, vagy az annyira vágyott függetlenséget. Francois viszont nem képes választani imádott foglalkozása és felesége között. Nem tudnak éretten és megfontoltan viselkedni, pedig saját problémáik mellett kamaszlányuk gondjaival is szembe kellene nézniük. Vic számára nagy gondot jelent az első komoly szerelem, az első lépések a felnőttek világába. Szüleivel képtelen megosztani problémáját, látva, hogy ők is hasonlókkal küzdenek. Marad hát Poupette, a dédnagymama, a barátok és a házibulik.
Korai évek
Sophie Marceau (eredeti nevén Sophie Danièle Sylvie Maupu) 1966-ban született Párizsban. Édesapja, Benoît, háborús veterán, akinek sokféle állása volt: dolgozott kamionsofőrként, festőként, és pultosként is. Édesanyja, Simone, egy áruházban volt eladónő.
Sophie szívesen emlékszik vissza békés gyermekkorára. Hétköznap általában egy étteremben dolgozott kisegítőként. A hétvégéket családjával töltötte, a La Cabane nevű nyaralójukban az Essonne folyónál. Marceau – elmondása szerint – félénk és visszahúzódó gyerek volt, és mindig arról álmodott, hogy kamionsofőr lesz, mint az édesapja. Iskolába járni szeretett, de tanulni nem. A jegyei sem voltak túl jók, viszont kedvelte Moliére írásait. Nagyon szerette az állatokat, testvérével kitett, elhagyatott kutyákat és macskákat gondozott.
1980 februárjában Sophie hiába keresett, nem talált magának semmilyen munkát nyárra. Édesanyjával akadtak rá véletlenül egy magazin hirdetésére, amely reklámokhoz keresett tiniket. Marceau jelentkezett, és készült is néhány kép róla. Szerencséjére Françoise Menidrey épp szereplőket keresett egy új Claude Pinoteau-filmhez, a Házibulihoz. Egy hónappal később be is hívták szereplőválogatásra, melyen édesapjával jelent meg.
Az első válogatáson nagyon jól szerepelt, és a film rendezője Claude Pinoteau biztos volt abban, hogy neki fogja adni a főszerepet. A forgatás július 17-én kezdődött, és be is fejeződött a nyári szünet végére. A Gaumont Film Company javaslatára Sophie ekkor változtatta meg nevét a Maupu-ról Marceau-ra.