Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.	”
– az Egy Gyűrű felirata

A Gyűrűk Ura J. R. R. Tolkien híres, három kötetben megjelent regénye, melyből azonos című filmtrilógia is készült. A kötetek címei: A Gyűrű Szövetsége, A két torony és A király visszatér. A történet a szerző A babó (másképp A hobbit) című korábbi munkájának folytatása.

A mű 1937 és 1949 között készült, 1954-es megjelenése óta világszerte több mint 100 millió példányban kelt el. A regény a fantasy irodalmi műfaj egyik elindítója.

Az 1–11. fejezetet (a verseket is) Réz Ádám fordította magyarra, s ő alkotta meg a mű magyar terminológiáját is. (A Gyűrűk Urában és háttérmitológiájában mintegy 5000 tulajdonnév szerepel.^[1]) A könyv további részét Göncz Árpád fordította, a versfordítások Tandori Dezső munkái.

A trilógiát 2001-ben kezdték megfilmesíteni, 2003-ig készült el mindhárom filmváltozat, Peter Jackson rendezésében. A filmek közönség- és kasszasikert arattak.

A történet címe Szauronra, Mordor Sötét Urára utal, aki a mű legfőbb gonosza, és aki létrehozta az Egy Gyűrűt, amivel a Hatalom Gyűrűinek Urává vált. Korábban Szauron a Világ Fekete Ellenségének, Morgothnak volt szolgája, az ő legyőzéséről Tolkien a A szilmarilok című regénye szól.

 

Tolkien eredetileg nem szándékozott folytatást írni A hobbithoz, és e helyett más műveket publikált, mint például A sonkádi Egyed gazda. Legjobban a fő művének tekintett Szilmarilokat szerette volna kiadni, de erre egyetlen kiadó sem mutatott hajlandóságot.

Az volt a vágya, hogy megírja Anglia mitológiáját, különösen az I. világháború során szerzett szörnyű tapasztalatai után, amikor látta, hogy mennyi minden eltűnt az általa szeretett értékekből, és felfigyelt a világban található mérhetetlen gonoszságra. Ahhoz, hogy megértsük írásait, tisztában kell lennünk azzal, hogy Tolkien tudós volta hogyan befolyásolta írói munkásságát.

Oxfordi nyelvészprofesszorként jól ismerte az észak-európai középkori irodalmat, többek között a finn Kalevalát, a nagy hatású Beowulfot és egyéb ó- és középangol szövegeket. Mitológiáját mindezek komolyan befolyásolták. Ezért, és olyan emberként, aki hétévesen megalkotta az első mesterséges nyelvét, nem elégedhetett meg egy művel, ami nem gyökerezett mélyen az ősi hagyományokban. Ennek szükségessége gyakran volt téma az Inklings gyűlésein (ez a baráti társaság oxfordi professzorokból állt, akik hetente találkoztak, hogy izlandi mítoszokat, vagy saját, kiadatlan műveiket vitassák meg egymással). Tolkien és a csoport egyik tagja, C. S. Lewis egyetértettek abban, hogy ha ezek az angol regék nem léteznek, akkor meg kell őket írni. Tolkien munkáját legtöbben ennek fényében vizsgálják.

Kiadója nyomására 1937 decemberében hozzákezdett az „új hobbithoz”. Néhány elvetett indítás után az Egy Gyűrű története került előtérbe és a könyv A hobbit folytatása helyett tematikájában egyre inkább a kiadatlan Szilmarilok folytatása lett. Az első fejezet, (Egy rég várt ünnepély) csaknem végleges formában jelent meg kezdettől fogva, holott Bilbó eltűnésének oka és a gyűrű fontossága csak 1938 tavaszán jelent meg, A Gyűrűk Ura címmel egyetemben.

Az írás lassan készült Tolkien perfekcionizmusa és oktatói kötelezettségei miatt. (A hobbit első, híres sora is egy vizsgadolgozatnak a diák által üresen hagyott oldalán jelent meg először: „Volt egyszer egy földbe vájt lyuk és abban élt egy hobbit.”)

1943 során úgy tűnt, hogy elvetette a művet, csak 1944 áprilisában folytatta. Fáradozásairól írt fiának, Christopher Tolkiennek és C. S. Lewisnak is – az előbbi a fejezetek másolatát is megkapta, míg a Brit Légierő pilótájaként szolgált Afrikában. 1946-ban sokat haladt előre és 1947-ben megmutatta a kéziratot a kiadónak. Ígérete szerint a következő évben készült befejezni, de 1949-ig csak a már elkészült fejezetek javításával foglalkozott.

Mivel vitába bonyolódott az Allen & Unwinnal, 1950-ben felkínálta a művet a Collins kiadónak. Kívánsága az volt, hogy A szilmarilok (mely ekkoriban még sok javításra szorult) A Gyűrűk Urával együtt jelenjen meg, de az A&U vonakodott ezt teljesíteni. A Collinsnál Milton Waldman kijelentette, hogy a regényt sürgősen le kell rövidíteni és 1952-ben határozta meg a kiadás határidejét. Mindezek hatására Tolkien megalázottan ment vissza az Allen & Unwinhoz, azzal, hogy boldogan megbeszélné velük az anyag bármely részének kiadatását.

Megjelenés

A művet, részben a háború utáni papírhiány, részben árának viszonylag alacsonyan tartása miatt, három kötetre szedték (A Gyűrű Szövetsége: I. és II. könyv; A két torony: III. és IV. könyv; A király visszatér: V. és VI. könyv + függelékek). A függelékek és a térképek lassú készülte miatt a megjelenés elhúzódott: a kötetek sorrendben 1954. július 29-én, november 11-én és 1955. október 20-án kerültek az Egyesült Királyság könyvesboltjainak polcaira; valamivel később az Egyesült Államokban is kiadták. Különösen A király visszatér kiadása késett. Tolkien maga nem szerette a könyv címét, mert szerinte túl sokat elárul a történetből. Maga részéről A Gyűrűháború elnevezést javasolta, de ebbe a kiadónál nem egyeztek bele.

A magas kockázat miatt a könyvek olyan megállapodással jelentek meg, hogy az író mindaddig nem kapott sem előleget, sem szerzői jogdíjat, amíg a kiadás el nem érte a nullszaldót, viszont ez után a nyereségből jelentős részesedése volt.

Az első kötetben a teljes mű névmutatóját a harmadik kötet végére ígérték. Ezt sajnos időhiány miatt képtelenek voltak beváltani, és csak az 1966-os kiadásban sikerült pótolniuk.

A három kötetben való megjelenés miatt a műre rendszerint mint trilógiára utalnak. Időnként maga Tolkien is így nevezte, ennek ellenére többször utalt rá, hogy ez a kifejezés helytelen, mert írása egy regénynek minősül. A kötetek címének rövidítéséül általában az angol változatot használják. A Gyűrűk Urára mint ‘LotR’ vagy ‘LOTR’ utalnak (Lord of The Rings), A Gyűrű Szövetségére mint FR, FotR vagy FOTR (The Fellowship of the Ring), A két toronyra mint TT vagy TTT (The Two Towers), A király visszatérre pedig mint RK, ROTK, vagy RotK (Return of the King).

A kiadások története

A könyv eredeti, háromkötetes kiadása az Allen & Unwin gondozásában 1954-1955 során jelent meg, a kötetek között több hónap különbséggel. A későbbiek során több kiadó többféle kiadásban megjelentette a művet, egy-, három-, hat- és hétkötetes (függelékek külön kötetben) kiadások is előfordultak. Az angol kiadásoknál jelenleg használt ISBN számok az ISBN 0-618-34399-7 (egykötetes) és ISBN 0-618-34624-4 (háromkötetes esetén).

A regény eleinte csak keménykötésben jelent meg. Az 1960-as évek elején Donald A. Wollheim, az Ace Books kiadó sci-fi műveinek szerkesztője rájött, hogy A Gyűrűk Ura nem számít jogvédettnek az Egyesült Államokban, mert az amerikai keményborítós kiadást az Egyesült Királyságban, a brit kiadáshoz nyomtatott lapokból fűzik össze. Ezért az Ace elhatározta, hogy kiadja a könyvet, a szerző engedélye és a neki járó jogdíjak kifizetése nélkül. Ezt a tényt Tolkien világossá is tette a hozzá levélben forduló amerikai olvasók számára. Mivel az író minden levélre és kérdésre szívesen válaszolt, a helyzetről nagyon sokan tőle szereztek tudomást és így lelkesedésüknél és hálájuknál csak felháborodásuk volt nagyobb. Mind nagyobb tömegek bojkottálták az Ace Books kiadványait és a kiadóra nehezedő nyomás akkora lett, hogy az visszavonta kiadását és jogdíjat fizetett a szerzőnek, bár az összeg sokkal kevesebb volt, mint amennyi a jogszerű értékesítés után járt volna.

Az események hatására viszont a Ballantine Books hivatalos puhakötésben megjelenő kiadványa hatalmas anyagi sikert hozott. Az 1960-as évek közepére igazi kultuszkönyvvé vált. Ekkoriban jelent meg a második, javított kiadás, már az amerikai szerzői jogi törvények előírásainak figyelembe vételével. Több tucat nyelvre lefordították, több-kevesebb sikerrel. Tolkien nyelvészként több idegennyelvű kiadást megvizsgált és megjegyzéseket tett a fordítások minőségére.

Tolkien eposzának nagy sikere megnövelte az igényt a fantasy irodalom iránt. Nagyrészt neki köszönhető a műfaj 1960-as évek során történő kivirágzása. Sok jól megírt könyvet adtak ki ekkoriban (például Ursula K. Le Guin, Stephen R. Donaldson regényfolyamai, ill. Mervyn Peake újrafelfedezése), és nagyban befolyásolta a szerepjátékok fejlődését. Ezek az 1970-es években értek népszerűségük csúcsára a Dungeons & Dragonsszal, amelyben sok, Tolkien világában megtalálható lényt felfedezhetünk.

A könyv

A Gyűrűk Ura Tolkien érdeklődési köreiből, azok mélyebb kutatásából indult (nyelvészet, vallás -különösen a római katolikus-, mesék, skandináv és kelta mitológia). Megdöbbentő részletességgel teremtette meg Középföldét, annak mitológiáját, a birodalmak történelmét, a karakterek leszármazási táblázatait, a használt nyelveket, rúnákat és naptárakat. Néhány kiegészítő anyagot helyezett el a könyv függelékében, a mitológiát pedig beleszőtte egy hatalmas, bibliai stílusú műbe, amelynek A szilmarilok címet adta.

J. R. R. Tolkien egyszer úgy jellemezte A Gyűrűk Urát, mint „alapvetően vallásos és katolikus mű”, amikor barátjának, az angol jezsuita Robert Murray atyának írt. (J.R.R. Tolkien levelei, 142.) Nagyon sok teológiai téma jelenik meg az elbeszélésben: a jó és a rossz harca, a gyenge harca az önpusztító gonosz felett, kegyelem gyakorlása, halál és halhatatlanság, feltámadás, megváltás, bűnbánat, önfeláldozás, szabad akarat, alázat, igazság, barátság, hatalom és gyógyítás. Az irgalom és szánalom magasztos erényei, melyeket Bilbó és Frodó Gollammal szemben mutatnak, győzelmet hoznak; a Miatyánk szavai: „És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól” jártak Tolkien fejében, amikor Frodó és az Egy Gyűrű hatalmának harcáról írt (Levelei, 181 és 191).

Miközben a könyv készült, a nagyvilágban éppen dúlt a II. világháború. Tolkien saját bevallása szerint a művében többször is érezhető az éppen aktuális katonai-politikai helyzet. Amikor a könyvben sötétebb, borúsabb a hangvétel, akkor éppen Nagy-Britannia is rosszabbul állt. Amikor javul, akkor a valóságban is valamiféle javulás fedezhető fel.^[forrás?]

Többször kijelentette, hogy műve nem allegória, többek között műve előszavában is. Ennek ellenére sok spekuláció hangzott el arról, hogy az Egy Gyűrű az atombomba allegóriája lenne, bár ez a feltételezés nem állja meg a helyét alaposabb elemzésekkor. Mielőtt az atombombát bevetették, 1945. augusztus 6-án, illetve augusztus 9-én, a könyv nagy része már készen volt a befejezés tervével egyetemben – ez tehát semmiképpen nem lehetett a Gyűrű ötletének alapja. Viszont komoly szerepe van a történetben a új, gépesített hadviselés rémének, Tolkien az I. világháborúban szerzett tapasztalatai alapján. A különleges módon tenyésztett ork hadsereg fejlődésének és az ennek érdekében történő környezetpusztításnak felhangjai modern világunkat idézik.

A Gyűrűk Ura cselekménye előző könyvére, A hobbitra épít, de a könyvben számos utalást találunk A szilmarilok eseményeire és szereplőire.

Cselekmény

A Gyűrű Szövetsége

A hobbitban leírt események után mintegy hatvan évvel a szemmel láthatóan nem öregedő Zsákos Bilbó elhagyja a Megyét, hogy ismét kalandokra leljen. Gandalf nyomására a gyűrűjétől is megválik, amit vagyona zömével együtt legkedvesebb rokonára, Frodóra hagy. A mágus kutatásai során megbizonyosodik arról, hogy hogy Frodó gyűrűje az Egy Gyűrű, és hogy a megerősödő Szauron is tudomást szerzett a varázshatalmú ékszer hollétéről Gollam révén. Javasolja, hogy Frodó hagyja el a Megyét, amit az három barátjával, Csavardi Samuval, Borbak Trufiádokkal (Trufa) és Tuk Peregrinnel (Pippin) meg is tesz az előre megbeszélt időpontban. Brín keresztül Völgyzugolyba tartanak, ám útjukon titokzatos és ijesztő sötét lovasok – mint utóbb kiderül, a gyűrűlidércek, Szauron szolgái – követik őket. Az Öregerdőn és a Sírbuckákon át a titokzatos Bombadil Toma segítségével sikerül eljutniuk Bríbe, ahol megtudják: Gandalf már hónapokkal ezelőtt indulásra akarta bírni őket, ám üzenetét a feledékeny fogadós nem továbbította. A sötét lovasok ráadásul a nyomukban vannak, és a városka néhány gyanús lakója is együttműködik velük. Szerencséjükre a magát Gandalf barátjaként és Vándorként megnevező kósza megsegíti őket, így Bríből sértetlenül tudnak elmenekülni. Vándor vezetésével körülbelül félútig, a Széltetőnek nevezett ősi romokig jutnak anélkül, hogy lovasokkal találkoznának, itt azonban rajtuk ütnek a lidércek, és a Gyűrűt rémületében felhúzó Frodót megsebzik egy morgultőrrel. Vándor ezután sietősre fogja, mivel a sebet nem tudja meggyógyítani, és a morgultőr idővel lidérccé változtatná az egyre gyengülő Frodót. Végül egy keresésükre küldött völgyzugolyi tünde segítségével Frodó bejut Elrond birtokára, ahol a lovasokat is sikerül egy időre harcképtelenné tenni.

Frodó gyógyultan ébred Völgyzugolyban, ahol útitársai mellett Gandalfot és Bilbót is ott találja. Felépülve részt vesz egy tanácskozáson, ahol Gandalf elmeséli a Középfölde különféle tájairól és népeiből megjelent résztvevőknek, miként jött rá arra, hogy Frodónál van az Egy Gyűrű, és hogy miként árulta el őket a Szauron befolyása alá került mágus, Szarumán. Bár a gondori Boromir legszívesebben felhasználná az ellenség fegyverét annak megsemmisítésére, Gandalf egyértelművé teszi: a Gyűrűt el kell pusztítani, mert az Szauron hatalmának az alapja, és bárkit képes megrontani. Megsemmisítésére pedig csak egy módszer létezik: Mordorba kell vinni, ahol kikovácsolásának helyére, a Végzet Hegyének nevezett vulkánba kell dobni. Végül megállapodás születik arról, hogy Frodót, a Gyűrűhordozót nyolcan kísérik útján addig, ameddig szándékukban áll. A Gyűrű Szövetsége a négy hobbit mellett Gandalfot, Glóin törpkirály fiát, Gimlit, Thranduil tündekirály fiát, Legolast, Boromirt és a Vándort, a hosszú ideje betöltetlen gondori királyi trón örökösét, Arathorn fia Aragornt tömöríti. A szövetség dél felé indul, de idővel kénytelen átkelni a Ködhegységen, mivel megkerülni a Gyűrűre vágyó Szarumán árulása miatt nem tudják. A Caradhras hágóján azonban a hóvihar miatt képtelenek átkelni, így – bár Gandalf korábban nagyon ódzkodott tőle – a hajdani törpbirodalmon, Mória végtelen tárnáin kell átkelniük. A hosszú úton orkok támadnak rájuk, és Durin Veszte is előkerül: egy balrog, akivel Gandalf mérkőzik meg, és bár letaszítja Mória hídjáról, az magával rántja a mélységbe. A társaságot ezentúl Aragorn vezeti, aki Lothlórienbe, Celeborn tündekirályságába viszi őket. Celeborn és nála is hatalmasabb felesége, Galadriel úrnő szívesen látják őket, és ajándékokkal búcsúznak tőlük távozásukkor. A csapat az Anduinon csónakázva teszi meg az út következő szakaszát, ám Rauros zúgójánál dönteniük kell: ki, merre menjen tovább. Boromir megpróbálja elvenni Frodótól a Gyűrűt, aki rémületében felhúzza, és láthatatlanul úgy dönt: egyedül vág neki Mordornak. Egyedül Samu jön rá, hogy mit tervezett, így végül ketten kelnek át a folyó keleti partjára.

A két torony

A társaságot eközben orkok támadják meg, akik Szarumán parancsára élve elrabolják a kezük ügyébe kerülő hobbitokat, Trufát és Pippint, az őket védelmező Boromirt pedig megölik. Aragorn, Legolas és Gimli rájön, hogy Frodó és Samu merre indult, de úgy döntenek, hogy a másik két hobbit megmentésére indulnak. A nappali haladásra is képes, Szarumán által kitenyészett orkokat ugyan nem érik utol, de Rohanban találkoznak egy lovascsapattal, ami beszámol nekik arról, hogy a Fangorn-erdő szélén mind egy szálig lekaszabolták a csapatot, hobbitokról pedig nem tudnak. Az Éomer, Théoden király unokaöccse által vezetett lovasok két gazdátlanul maradt hátast adnak a furcsa hármasnak, ezután tovább vonulnak. Aragorn a csata színhelyéről az erdő belsejébe követi a hobbitnyomokat, itt pedig váratlanul találkoznak egy fehér lovassal. Eleinte Szarumánnak vélik, ám meglepve tapasztalják, hogy Gandalf az, aki a föld mélyétől a hegyek csúcsáig tartó üldözés és viadal során elpusztította a balrogot, de a saját erejének is végére ért. Ekkor újjászületett, ereje megnőtt, és ő vált az áruló Szarumán helyett a mágusok rendjének vezetőjévé. Miután biztosítja a három vándort, hogy Trufa és Pippin biztonságban van, a rohani fővárosba, Edorasba vonulnak. Itt Gandalf kigyógyítja Théodent teljes apátiájából, amibe a Szarumánnak dolgozó Gríma, a királyi tanácsadó rángatta. A megifjodott király Szarumán támadása elől minden elérhető katonájával Helm szurdokába, az ott épült Kürtvárba húzódik, ahol Aragorn, Legolas és Gimli segítségével egy éjszakán át állják a hatalmas túlerő ostromát; végül hajnalban az erősítést gyűjtő Gandalf segítségével visszaverik őket. A menekülő orkokat egy váratlanul ott termett, titokzatos erdő pusztítja el, ami hamarosan visszavonul észak felé. A király néhány emberével Gandalfék Vasudvarba lovagolnak, ami már romokban áll. Mint kiderül, az orkoktól elmenekülő Trufa és Pippin találkozott Szilszakállal, az entek vagy fapásztorok ősi népének egyik legvénebbikével, aki Szarumán fegyverkezést elősegítő erdőirtásait megbosszulandó az Orthanc ellen vezette népét. A bukott mágus nem hajlandó jó útra térni, és még csak információval sem szolgál Gandalfnak; szolgája, Gríma azonban véletlenül kihajítja a távoli tájakat is közel hozó látókövet, a palantírt. Pippin kíváncsian belenéz a kőbe Gandalf tiltása ellenére, aki büntetésül páratlan paripáján magával viszi Gondor fővárosába, Minas Tirith-be, amit Szauron támadása fenyeget, Théodennek pedig meghagyja, hogy mihamarabb induljon a szövetséges királyság megsegítésére.

Frodóék eközben nagy nehézségek árán átkelnek az Emyn Muil hegyein, ahol Frodó a gyűrűre esketve „megszelídíti” a társaságot Mória óta követő Gollamot. A lény, akiben viaskodik személyiségének két oldala, a jó Szméagol és a gonosz Gollam, átvezeti őket a hegyeken és a Holtlápon Mordor kapujához, ahol képtelenség bejutni a hatalmas kapuk és a népes őrség miatt. Frodó másik útvonalat keres, Gollam pedig ismer egyet, így elindulnak dél felé, a hajdan Gondorhoz tartozó Ithilia még termékeny és szép vidékein. Itt Boromir fivére, Faramir kis gondori csapata fogságba ejti őket, és kideríti küldetésük célját és addigi útjukat, ám nem veszi el tőlük a Gyűrűt, sőt elhurcolásuk helyett végül úgy dönt, útjukra engedi őket. Gollam tovább vezeti őket a gyűrűlidércek székhelye, Minas Morgul felé, ahonnan út vezet a Cirith Ungol nevű hágóra. A szörnyű helyet a bénító rettegés miatt alig tudják elkerülni, ráadásul a Gyűrűn keresztül Frodó még vonzódik is a lidérctoronyhoz. A hágóhoz vezető meredek, romos lépcsőről még látják, amint hatalmas sereg vonul ki a toronyból nyugat felé. Cirith Ungolon átkelni azonban nem egyszerű: egy alagútrendszer húzódik rajta, ahol egy ősi, pókszerű lény él. Gollam úgy számol, hogy a Banyapók majd végez a hobbitokkal, ő pedig visszaszerezheti „Drágaszágát” – terve azonban meghiúsul, ugyanis a Lothlórienben kapott ajándék és Bilbó tündekardja segítségével Samunak sikerül megsebeznie a bűzös lényt, sőt a dühöngő Gollam támadását is sikerrel veri vissza. A Banyapók azonban megcsípte és hálóba bugyolálta Frodót, Samu pedig azt hiszi, hogy ura meghalt. Magához veszi a Gyűrűt, amit gyorsan fel is húz, mivel orkcsapat közeleg: beszélgetésükből kiderül, hogy a pók nem öli meg elsőre áldozatait, csak rövid időre lebénítja őket. Az orkok ezután elviszik a hobbitot a hágó mordori végén levő erődjükbe

Oldal: Gyűrűk ura (kalandfilm)
Filmek,és sorozatok!Tinisztárok,hírek róluk,stb!Jó szórakozást - © 2008 - 2024 - filmeksorozatok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat